Manapság egyre többen hagyják maguk mögött munkájukat és keresnek más foglalkozást. Egy ilyen váltás bárkinek bejöhet, akár egy cégnek is. Most olyan vállalkozásokról lesz szó, amelyeknek a profilváltás hozott világhírt.
A pandémia alatt sokak élete alakult úgy, hogy valami mással kezdtek foglalkozni, és tanult szakmájukat hátrahagyva teljesen másba vágtak. Ők a saját bőrükön érzik, hogy mit jelent egy ilyen váltás. De nemcsak emberek, hanem a cégek is elmozdulhatnak attól a tevékenységtől, amivel eredetileg elkezdték. Jó esetben a váltás jól is sikerül, és piacvezetővé válnak egy szektorban. Ezekből mutatunk néhány példát.
Kinyílik egy ajtó
David H. McConnell ír bevándorlók gyermeke volt Amerikában, és az 1880-as években házaló ügynökként kereste kenyerét. Házról-házra járva könyveket árult az ajtót nyitó háziasszonyoknak. A vásárlási vágy növelése érdekében kisebb parfüm mintadarabokat is adott ajándékba, amik aztán sokkal sikeresebb terméknek bizonyultak, mint a könyvek. Nem sokkal később New Jersey-ben megalapította California Perfume Company-t, és terméket váltott. A céget ma Avonként ismeri a világ.
Házalóügynökként kezdte a rágógumi gigász alapítója, William Jr. Wrigley is, aki bár puritán kvéker családból származott, de tudta, mivel lehet kísértésbe hozni valakit, és csaliajándéknak rágót adott elsődleges portékájához, a háztartási szerekhez. Ezután az emberek a rágózás rabjai lettek.
William Procter gyertyakészítő volt, James Gamble pedig szappant gyártott. Kettejük útja talán sosem találkozott volna, ha feleségeik nem nővérek, így a két férfi közös cége a a család legodaadóbb támogatására számíthatott, és létrejöhetett a Protcer&Gamble birodalom, a világ egyik legnagyobb, higiéniai termékeket árusító cége.
![procter.jpg](/media/images/procter.width-800.jpg)
Amikor személyessé vált az ügy
Igazán különlegessé viszont azok cégtörténetek válnak, amelyek nem pusztán üzleti érdekből kényszerültek váltani, hanem mondjuk azért, mert két ember vetélkedett egymással a háttérben, akik esetleg ki nem állhatták egymást. Egy ilyen dacnak köszönhetik létüket a Lamborghini sportkocsik is.
A Lamborghini kezdetben traktorokat gyártott. A céget egy ügyes kezű karbantartó, egy bizonyos Ferricio alapította a II. világháború után, amikor a széthagyott katonai eszközökből gépeket kezdett gyártani. Nemsokára Olaszország legnagyobb mezőgazdasági gépgyártója és egyik leggazdagabb embere lett. Imádta a kocsikat, ragyogó autógyűjteménnyel is rendelkezett, amelyben Ferrari is volt. A kocsival viszont állandó gondok akadtak.
Ferricio gyakori vendége lett a Ferrari szerviznek, és mivel értett hozzá, felismerte, hogy mi okozza a hibát. A sportkocsinak ugyanolyan tengelykapcsolója volt, mint az ő traktorainak, és azt is tudta, hogy éppen ezért az nem is alkalmas sportkocsikba. Amikor kitartó próbálkozásai végül sikerrel jártak, és Enzo Ferrari végre fogadta őt, éles szócsatában a képébe vágta, hogy a kocsijai szemétnek minősülnek.
Ferrari válasza sem késlekedett, farmernek nevezte Ferriciót, aki szerinte lehet, hogy el tud vezetni egy traktort, de soha nem lesz köze a Ferrarikhoz. Erre Lamborghini bebizonyította, hogy ennél többet is tud, és azóta legendás sportkocsik gurultak ki a Lamborghini bolognai gyárából.
![lamborgini trakrtor 1960.jpg](/media/images/lamborgini_trakrtor_1960.width-800.jpg)
Lamborgini traktor 1960-ból
A háborúk közbeszóltak
De ha már az autóknál tartunk: a BMW repülőgépmotorok gyártásával kezdte, majd az I. világháborúban a német légierő egyik legnagyobb beszállítója lett. A cég a háború után a versailles-i békeszerződés egyik vesztese, de hosszú távon nagy nyertese lett, hiszen a németeknek megtiltott repülőgépgyártástól az autógyártás felé fordult.
A Mazda 1920-ban parafagyártóként indult, majd a harmincas évektől teherautókat kezdett gyártani, és a II. világháború alatt nagy ellátója lett a japán hadseregnek. A japánoknak sem volt könnyű a vesztes háború után. Amikor 1945 után Masaru Ibuka hazatért Tokióba, igyekezett magát hasznossá tenni, és azt kereste, mivel tudna hozzájárulni az ország és a társadalom újjáépítéséhez. Egy kicsi, lerobbant irodában találta meg a választ: elektromos rizsfőzőket kezdett gyártani.
Sajnos egy idő után a rizsfőzőkkel egyre több gond lett, ezért átlovagolt a rádiójavítás területére, majd saját magnókat kezdett gyártani. Aztán beindult az üzlet, a Sony pedig világhírűvé vált.
![masaru ibuka sony.png](/media/images/masaru_ibuka_sony.width-800.png)
Masaru Iboka (1908-1997), a Sony társalapítója
Az utcáról a központba
Távol-keleti elektronikai óriás, a Samsung történelme is nagy fordulatokat takar. 1938-ban kisbolt-hálózatként kezdte, zöldséget, saját márkás halas tésztát árusított, majd a koreai háború után cukorfinomítót és hatalmas gyapjúfeldolgozót építettek, a textilipar mellett pedig beléptek a biztosítási piacra. Mára a Samsung a világ egyik legnagyobb cége, ami a dél-koreai export ötödét adja.
Néhány rövid példa még arra, hogy miből lesz a cserebogár: a Pepsit 1898-ban gyomorgöcsoldóként kezdték árusítani. A Nokia alapítója, Fredrik Idestam 1865-ben papírgyártással kezdte, de a cég 155 éves története során a WC-papírtól az autógumin át a televíziókig szinte mindennel foglalkozott, amikor 1967-ben a vezetékek és az elektronika irányába mozdult el.
A Marriot szállodalánc alapítója, Founder J. Willard és felesége Alice kezdetben sört csapoltak Washington D.C. kitikkadt lakóinak, majd pár lépéssel később a világ egyik legnagyobb szállodaláncává fejlődött a vállalkozás.
De a közelmúlt vállalkozásai között is találunk profilváltást. A Flickr például 2004-ben csetszobaként kezdte, ami egyes játékoknál lehetőséget kínált fotók feltöltésére is. Majd ez utóbbit fejlesztették odáig, hogy pár évvel később a Yahoo felvásárolta őket.
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0