Nem új jelenség a startup mánia

Manapság a startupok virágzásának lehetünk szemtanúi, de ez nem újdonság, hiszen csaknem 150 éve egész Közép-Európában, így az Osztrák-Magyar Monarchiában is tombolt a cégalapítási láz. Olyannyira, hogy saját nevet is kapott ez az időszak, a német nyelvterületeken Gründerzeitnek nevezik. A „gründolás” ma is ismerős kifejezés lehet, annyit tesz: valamit alapítani.

Háborúkkal kezdődött

Gründerzeit persze nem lett volna technológia nélkül. E téren áttörést az 1800-as évek háborúi hoztak. Az 1866-os porosz-osztrák háborúban már aktívan használták a távírót, ami a postával szemben villámgyors összeköttetést biztosított. Az 1870-71-es porosz francia háborúban pedig óriási fejlődésnek indult a vasút, ami a kor legmodernebb és leggyorsabb szállítási formája volt. Vagyis a technológia rendelkezésre állt a gyors kommunikációhoz, a gyors közlekedéshez vagy szállításhoz. Ezek nélkül pedig lehetetlen hatékonyan vállalatot működtetni.

Körbejárható lett a világ

Magyarországon a cégalapítás iránti lelkesedés kezdetét a legtöbben az 1867-es kiegyezéshez kötik, amelyben a stabilitást és a nyugalmat látták a kor emberei. A politikai és gazdasági környezet megszilárdult, egy sor globális újdonság pedig hazánkban is tovább fokozta a vállalkozási kedvet. Az 1860-as végére olyan fontos, nemzetközi kereskedelmet könnyítő fejlesztések zárultak le, mint a szuezi csatorna építése, ami körbejárhatóvá tette a Földet, vagy éppen a transzkontinentális vasút kiépítése Észak-Amerikában. A szállítás így már nemzetközi szinten is olcsóbb lett, a távoli ország pedig elérhető közelségbe kerültek.

Megszülettek a multik elődei

A Gründerzeit idején születtek meg olyan, ma is létező multinacionális nagyvállalatok, mint a Bosch, az AEG, a Benz, az Opel vagy a Daimler. Magyarországon is sokan kaptak kedvet a német mintákat látva, amit jól bizonyít, hogy 1867-től, mindössze 7 év leforgása alatt 552 hitelintézetet és 170 ipari vállalatot alapítottak. Ekkoriban 4000 kilométernyi vasút is épült, ami kétszer annyi, mint előtte két évtized vasútépítése. A tőzsdén jegyzett bankok és takarékpénztárak száma megtízszereződött, a biztosítók és a gőzmalmok számra pedig megháromszorozódott.

Ömlött a tőke a gyárakba

Ugyan a magyar mezőgazdaság a korszakban egyre inkább háttérbe került, az erre épülő élelmiszeripari ágazat látványos növekedésnek indult. Csak kevesen tudják, de Budapest az 1890-es évekig a világ legnagyobb malomipari központja volt. A Gründerzeitnek köszönhetjük a Herz és Pick szalámigyárak létrejöttét is. A korszak tőkései szinte kizárólag az ipari lehetőségekre fókuszáltak hazánkban, a gombamód szaporodó hitelintézetek sorra pumpálták a pénzt a vasútépítésbe, gázgyárak vagy gépgyárak alapításába.

A szomorú vég

A szédítő fellendülésnek az 1873-as tőzsdei összeomlás vetett véget. Ugyan Magyarországon az üzleti lehetőségek már valamivel korábban beszűkültek, telítetté vált a piac, a tőzsdepánik elsöpörte a még megmaradt cégalapítási lelkesedést is. A korábban szinte korlátlannak tűnő kereslet kiszolgálására, gyakran hitelből létrehozott részvénytársaságok sorra bedőltek. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy minden harmadik tőzsdén jegyzett cég tönkrement, és 50 bank zárt be. A pánikhangulathoz hozzájárult az 1870-es évek szélsőséges időjárása, ami miatt visszaesett a mezőgazdasági termelés, és az is, hogy újra tombolt a kolerajárvány. Az 1873-as válsággal így lezárult az első nagy cégalapítási korszak, a klasszikus szabad verseny kora, amelyhez hasonlót legalábbis mértéket tekintve, azóta se láthattunk.