(A cikk a Múlt-Kor Történelmi Magazinnal együttműködésben készült.)

Kezdjük a legendával. Egy skót mérnök, John Shepherd-Barron, valamikor az 1960-as évek közepén késve érkezett a bankjához, így nem tudott készpénzt felvenni, amiért is egy fillér nélkül maradt egész hétvégére. A hagyomány szerint a kádban ülve ez a trauma ébresztette rá a De La Rue nyomdaipari vállalat mérnökét, hogy kell a világnak a készpénzautomata. Egy olyan berendezés, amely a bank nyitvatartási idejétől függetlenül mindig elérhető és önműködő.

Mint a filmekben és a városi legendákban szokás itt jön egy kis szünet és rengeteg munka, majd végül 1967. június 27-én, a Barclay’s bank egyik észak-londoni fiókja mellett üzembe helyezték a világ első ATM-ét. Ahogy azt az angol kifejezés is mutatja, az Automated Teller Machine, azaz a bankautomata első funkciója a pénzfelvétel állandó lehetőségét tette lehetővé. Méghozzá bankkártya nélkül. De tényleg, akkor hogyan is folyt a pénzfelvétel az Enfield road-on? Kellett némi jóstehetség hozzá, ugyanis az ügyfelek előzetesen ellátogattak a bankba, ahol megadták a későbbiek során felvenni kívánt összeg mértékét (ami nem haladhatta meg a 10 fontot), majd átvettek egy egyedi kóddal ellátott papírkártyát. Ezt kellett az ATM-be csúsztatni a készpénzfelvételhez, a biztonságról pedig egy kód gondoskodott.

Mindenki az ATM-re gyúrt

Mindenki egyet ért azzal, hogy Barron, a skót mérnök találmánya volt a világ első pénzautomatája, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ATM-et nem a véletlen szülte. A pénzintézetek egymással versengve keresték az önműködő pénzfelvevő kialakítását, így a Barcley’s megoldása előtt is működtek hasonló berendezések.

Már az 1960-as évek elején, egy New York-ban működő bank előcsarnokában állt egy hasonló eszköz, amelyből az ügyfelek emberi beavatkozás nélkül is kivehettek pénzt. A rossz szájak szerint a masinát leginkább alvilági figurák, szerencsejátékosok és prostituáltak használták, akik kerülték a banki alkalmazottakkal történő „hivatalos” találkozásokat. Az „ATM-versenyt” azt mutatja a legjobban, hogy alig egy héttel az észak-londoni start után Svédországban, majd egy hónappal később egy másik brit bank, a Westminster ügyfelei is szembe találták magukat a pénzautomatával.

ATM vadnyugat

Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy szintet lépjen a találmány, hiszen az amerikai és a japán piac is beszállt a versenybe. 1970-ben az angol James Goodfellow szabadalmaztatta azt a ma is ismerősen hangzó ötletet, amely a pénzfelvételt egy bankkártyával kapcsolta össze, ahol az azonosítást egy négyjegyű PIN-kód oldotta meg. Az első év eltelte után 1000 ilyen ATM automatát telepítettek a világban. Ez a szám nem tűnik magasnak, mert ahogy ez lenni szokott, az emberek eleinte nem bíztak az új technológiában. Az áttörést olyan nem várt események segítették, mint egy hatalmas havazás New Yorkban, amikor a bankok napokig nem tudtak kinyitni. Mondani sem kell, az ATM-használat ebben az időszakban 20%-kal emelkedett. A siker másik tényezője talán az lehetett, hogy a kezdeti modellek nem számoltak fel kezelési díjat.

Az ATM technológia kezdetben nem volt egységes, számos megoldással kísérleteztek világszerte. Volt olyan berendezés, amelybe mágneses vagy lyukkártyát kellett csúsztatni, másokba fém vagy műanyag zsetont dobott a felhasználó, amit a bank később postai úton juttatott vissza ügyfeleinek. A környezeti behatások (vízállóság, hőmérsékletingadozás stb.) mellett természetesen a biztonság jelentette a legnagyobb kihívást. Svédországban például néhány csaló lopott zsetonokkal komoly összeget tudott felvenni. Mindezek miatt az első ATM-automaták nagyok voltak és nehézkesek, gyakran meghibásodtak, és valljuk be, nem voltak túl népszerűek.

Szeretlek is meg nem is

A mindig élelmes amerikaiak hamar rájöttek arra, hogy az emberek nemcsak a pénzügyi szolgáltatáshoz, hanem az ezeket végző emberekhez is ragaszkodnak. Magyarán kötődnek a jól ismert banki munkatárshoz, aki segít intézni pénzügyeiket. Márpedig az automaták nem emberek, nem lehetett beszélgetni velük, ezért jött az ötlet, hogy nosza, személyesítsük meg az ATM-et. A pénzautomaták sok banknál nevet kaptak (Buttons, Miss X.), mert - marketingesek szerint - így sokkal személyesebbnek hatottak. Volt bohócnak öltöztetett pénzautomata, és a high-tech hatást elmélyítendő egy ikonikus Star Strek szereplő (Spock - Leonard Nimoy) is tolta az ATM szekerét.

A nevelés hatásosnak bizonyult, az 1970-es évek második felére egyre több ember számára vált vonzóvá a bankautomata. Mivel egyre kevesebbet találkozott a felhasználó a pénzintézettel belülről, a bank egyre inkább átalakult márkává, az emberek már ezzel azonosultak, nem pedig a bankfiókokkal, ami a bankok társadalmi szerepére is erősen hatott.

Begyorsul az ATM-evolúció

Az 1970-es évek végétől kezdve egyre fejlettebb ATM-berendezések jelentek meg az utcákon. 1980-ban, a 5070 ATM fantázianévre hallgató berendezés már 5000 tranzakció lebonyolítására volt képes két feltöltés között. A legnagyobb technikai cégek is beszálltak. Az IBM közreműködése révén a bankautomaták azon túl, hogy fejlett szoftverrel rendelkeztek, állandó összeköttetésben voltak a globális banki hálózatokkal. Ebben az időszakban történt meg a leválás is, azaz a pénzautomaták már nemcsak a bankfiókok mellett, hanem vasútállomásokon, forgalmas bevásárlóközpontokban is megjelentek „önállóan”. A siker nem maradt el, 1984-ben felavatták a világ 100 ezredik ATM-ét. A fejlődés azóta is töretlen, a bankautomaták a Föld minden pontján megtelepedtek, számuk meghaladja a 4 milliót.

Forrás: Global ATM Market and Forecasts to 2020 (RBR)

Az ATM jövője

Az ATM-ek a mennyiségi növekedés mellett a szolgáltatások területén is sokat fejlődtek. Már Magyarországon is jól ismert az okos ATM, ami nemcsak kiadja, hanem be is fogadja a pénzt, azaz általuk bankszámlánkra bármikor betehetjük az oda szánt összeget. Mivel a világ pénzügypolitikája a készpénzmentesség felé halad, az eredetileg pénzfelvételre kitalált ATM-eknek is alkalmazkodniuk kell a változó környezethez. Ázsiában például számos helyen az ATM-en keresztül videó-ügyfélszolgálatossal is felvehetjük a kapcsolatot, tehát a készülék itt egyfajta bankfiók funkciót is betölt. Igény mutatkozik arra is, hogy az ATM-en keresztül utalásokat bonyolíthassunk. A pénzautomata emellett más, nem banki szolgáltatásokra is képes lehet. A mobilegyenleg feltöltés mellett akár közüzemi és telefonszámláinkat is kiegyenlíthetjük talán majd rajta. Ahogy alkalmas lehet jegy- vagy akár ajándékvásárlásra is. Úgy tűnik tehát, hogy az ATM-ek változó funkciókkal, de továbbra is hétköznapjaink része maradnak.

Forrás: World Bank 2019 (Az USA adatai 2009-ből származnak)