A-tól Pénzig

Cikk illusztráció

Még az óperenciás tengeren is túl: az Adria-palota története

Budapest, Szabadság tér 16.

A repülőgépek megjelenése előtt egy ország nemzetközi kapcsolatainak kiteljesedését a tengeri kikötő jelentette. Ez a felismerés hajtotta Magyarországot arra, hogy pénzt és energiát nem sajnálva felépítse az álmot, a független adriai kikötőt és a magyar kereskedelmi flottát. Az álom-projekt méltó székhelye Budapesten volt, a ma is megtekinthető Szabadság téri Adria-palotában.

(A cikk a G7.hu portállal együttműködésben valósult meg.)

Tengeri támaszpont a Duna-parton

Mind a mai napig Budapest egyik legértékesebb ingatlana a Szabadság téren található Adria-palota. A mintegy 120 éves patinás épület egyik legfontosabb mementója Magyarország rövid életű, de ennek ellenére jelentős eredményeket felmutató tengeri kereskedelmi múltjának. A Fiumében – a mai horvát Rijekában – az 1920-as évekig működő Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. illusztris budapesti székhelye szerencsésnek mondható abban is, hogy a viharos történelmi események ellenére aránylag jó állapotban őrizte meg belsőépítészeti értékeit.

Az épület különlegessége, hogy első látására szembeötlik rajta az egykori Adria Rt. tengeri kötődése: a homlokzat hajózási motívumokat felsorakoztató ornamentikája, továbbá a Zsolnay-csempék kialakítása. A ház nemzetközi központ jellegét az épület belső termei hivatottak kifejezni: mindenütt fafaragások, mozaikok, selyemtapéták, márványkandallók, velencei tükrök és kovácsoltvas-kerítések gazdagítják. Korábban város-néző séták során betekintést kaphatott a közönség is az Adria-palota világába, illetve a legendás békeidők gazdagságának hangulatát árasztó épület számos amerikai és magyar filmprodukció díszlete is volt az utóbbi évtizedben.

A házban játszódott számos jelenet, többek között a Die Hard 5, a Szárnyas fejvadász 2049, a Vörös veréb, a Budapest Noir és a Társasjáték filmekben.
Adria palota belülről.jpg

Az Adria palota belülről

A palota jelenleg felújítás alatt áll, amely már 2018-ban elkezdődött. A renováció egészen biztosan tovább fog tartani, mint az építkezés, hiszen az Adria-palotát az 1900-as évek elején rekordsebességgel, mindössze két év alatt adták át a megrendelőnek. A Szabadság tér, Kossuth tér felé eső oldalán álló, tömegében is impozáns, több mint 5000 négyzetméteres, belső udvarral is rendelkező, neobarokk stílusú Adria-palota 1902-ben készült el, két évvel megelőzve a mintegy két évtizedig épülő Parlamentet.

Sorban álltak a bérlők

A gyors építkezés motorja a Szabadság térre épülő paloták kiemelt központi támogatásának volt köszönhető. Az itt felhúzott ingatlanok ugyanis sokkolóan hosszú, 30 évre szóló adókedvezményben részesültek. A városkép szempontjából is meghatározó téren a budapesti nagyberuházások lebonyolításáért felelős Fővárosi Közmunkák Tanácsa által engedélyezett építkezéseket meghatározott ideig (1905-ig) kellett befejezni. A szigorú határidős elvárások betartásáért cserébe azonban a főváros 15 évre mentességet adott az ingatlan-, az állami ház- és minden községi adó alól, továbbá a későbbiek során a házbérjövedelem 10 százalékát kellett csak befizetni az államnak. A többi bevétel – a magánlakások, irodák, valamint az utcafrontra nyíló üzletek bérleti díja - a tulajdonosnál maradt.

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. központjának otthont adó palota utcai frontján három bérbe adható üzlethelyiséget alakítottak ki. A magasföldszinten kaptak helyet az építtető Rt. irodái, az első emeleten reprezentatív terek és két nagypolgári lakás került kialakításra. A második és harmadik emeleten három-három lakást biztosítottak az Adria tisztviselői számára.

adria_Az Adria-palota 1900 után, a háttérben jól látható a Parlament.jpg

Az Adria palota, háttérben a Parlamenttel

Budapest-képarchívum

Az adókedvezmény tényleg motiválóan hatott, a Szabadság térre tervezett házak időben elkészültek, pedig több, az Adria-palotánál is imponzánsabb épület került felépítésre a téren, amelyek közül méreteit tekintve a Tőzsdepalota emelkedik ki.

Akkoriban az ingatlan bérbeadás utáni adókulcs magasnak számított, 1900-as évek elején a bérjövedelem közel felét, 40 százalékát is elvihette az állam, ennek ellenére az ekkor felhúzott ingatlanok idővel - Budapest folyamatos és látványos fejlődésének eredményeként – egyre értékesebbek lettek. Emiatt aztán az ingatlan bérbeadás a jelentős adók levonása után is jövedelmezőbb befektetésnek bizonyult, mint a bankbetét, amelyek ebben az időben átlagosan 3-4 százalékkal kamatoztak, de még a 6-7 százalékot kamatozó értékpapíroknál is jobb befektetések voltak.

adria palota mennyezet v2.jpg

A mennyezet egy részlete az Adria palotában

Volt igény a fejlesztésre

A századfordulóra a kiegyezés révén kialakított politikai status quo gazdaságilag is éreztette hatását, a pénzintézetek és gazdasági társaságok egymással is versengve kezdtek reprezentatív székházak építésébe. A kialakuló presztízsharc során a befektetők a több utcára néző, panorámás, négyemeletes bérpalotákat részesítették előnyben, ahol a befektetés megtérüléséről az épületben kialakított üzletek és a nagyobb, akár 6-8 szobás, magas bérleti díjjal igénybe vehető luxuslakások biztosították.

Ez volt az az időszak, amikor kialakult Budapest ma is ismert városképe: az Osztrák-Magyar Monarchia második legfontosabb városához méltó utcákat, széles körutakat, szellős tereket kellett kialakítani az addigi zegzugos belvárosban. A mai Szabadság téren még a 19. század végén is egy robusztus, erődszerű osztrák laktanyaépület állt. Ez volt a rossz emlékű Újépület, németül Neugebaude, amelynek udvarán végezték ki gróf Batthyány Lajost, első miniszterelnökünket. A kaszárnyaudvar helyén ma is ég a mártírhalált halt magyar politikusra emlékező örökmécses. A kiegyezés után fölöslegessé vált katonai épület lebontásáról a Közmunkatanács döntött, csakúgy, mint a Kossuth Lajos utca kiszélesítéséről, a Vörösmarty tér és a Deák tér átalakításáról, illetve a bécsi és párizsi sugárutak mintájára a Nagykörút és az Andrássy út kiépítéséről is.

tőzsdepalota 1907.jpg

A Tőzsdepalota a Szabadság téren 1907-ben

Budapest-képarchívum

Pénz: nem számít

Bár a pontos összeget nem ismerjük, hogy mennyit költöttek az Adria-palota építésére, annyi bizonyos, hogy nem aprózták el. A Szabadság tér egyik legdrágább telkéről beszélünk, amiért 581 ezer koronát tett le az asztalra a részvénytársaság, ami mai áron nagyságrendileg több mint 3 milliárd forint lenne. A kor építészeti divatja az egyes neostílusok voltak. Ráadásul az előszeretettel használt neoreneszánsz és a neoromán stílussal szemben az Adria-palota ékítésére választott neobarokk a költségesebbek közé tartozott. A magas kivitelezési költségről a látványos díszítőelemek, a gazdag homlokzati vakolat- és belső stukkódíszek, a sarokkupolák, a kovácsoltvas használata gondoskodott.

1885 és 1895 között a nagyobb középítkezések között nem találunk neobarokk stílusú épületet, ez a stílus inkább a kisebb léptékben dolgozó magánberuházók műfaja volt.

Felmerül tehát a kérdés, honnan volt ennyi pénze annak a vállalatnak, amely egy pár évtizede még nem is létező iparágban, a kereskedelmi célú tengeri hajózásban tevékenykedett? A választ a magyar szántóföldeken találhatjuk meg. Az Adria Magyar Királyi Tenger Hajózási Rt. nyereségességét ugyanis a még mindig agrárországnak számító Magyarország korabeli fő exportcikke, a gabona iránti folyamatos emelkedő világpiaci kereslet teremtette meg, no és persze a masszív állami támogatás.

Az Rt. alapításának előzménye egy kedvezőtlen nemzetközi gazdasági esemény volt. Az 1870-es évektől a magyar gabona legnagyobb természetes – hagyományos, szárazföldi utakon elérhető - felvevőpiaca Németország, az akkori Német Császárság volt, ami a bismarcki védővámok bevezetése után már nem volt olyan csalogató célpont a magyar gabonaexport számára. Új célpiacokat kellett tehát keresni, amik közül mérete és igényei alapján Anglia volt a legoptimálisabb desztináció. A szigetországba azonban már tengeri úton volt a legkönnyebb nagy mennyiségű gabonát eljuttatni, innen jött az igény a magyar tengeri kikötő megerősítésére.

fiume leszámítoló bank.jpg

Az 1908-as kikötői felvételen középen a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank közraktára, tőle balra a Haditengerészeti Akadémia épülete.

Konkurenciaharc

Fiume fejlődését értelemszerűen hátráltatta, hogy a magyar állam a monarchián belüli egyezmény révén évi több mint 1 millió forinttal az osztrák fennhatóságú, alapvetően a trieszti kikötőben érdekelt Osztrák Lloyd (1871-től Osztrák-Magyar Lloyd) nevű hajózási társaságot támogatta, ami után már nem sok pénze maradt a gyermek cipőben járó, viszont közigazgatásilag a magyar államhoz tartozó, tehát a magyar ipari és kereskedelmi vállalatok számára nagyobb haszonnal kecsegtető Fiume kikötőjének fejlesztésére.

Trieszt látványos patronálását megelégelve Ossoinack Lajos fiumei kereskedő az asztalra csapott és a fiumei kormányzónál a magyar kereskedelmi tengerészet megalapítását kezdeményezte 1874-ben. A kérelmet az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán támogatásában részesítette, és természetesen a kezdeményezés mögé felsorakoztak az ekkor virágkorukat élő, nagy budapesti malomipari vállalatok is. Az állam eleinte szűken mérte a támogatást, a Triesztnek nyújtott szubvenció töredékét, évi 150 ezer forintos apanázst juttatott az Adria Rt-nek, de az összeg később folyamatosan nőtt, pár évtized múlva pedig meghaladta az évi 1 millió koronát is. Az Adria Rt. végül 1901-1910 között jött ki az inkubátorból és tudott nyereséggel működni, sőt komoly, 15 százalékos osztalékot fizetett ki tulajdonosainak 1913-ban. Sajnos a siker későn jött, az első világháború elsöpörte a magyar tengerészeti álmokat is, a trianoni békeszerződés az Adria Rt. végét is jelentette egyben.

fiume_kőolajfinomító.jpg

Kőolajfinomító Fiuméban

Bankrablás az Adriában

Az Adria-palotában a két világháború között a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üzemeltetett fiókot, amely a többszöri rablótámadások okán híresült el. Az 1929-es amerikai tőzsdeválságot követő gazdasági recesszió mélypontján, 1934. december 31-én történt a két világháború közötti leghíresebb fegyveres rablótámadás, amelyben a főpénztáros, egy tisztviselő, a bank három alkalmazottja és egy kifutófiú is életét vesztette. A chicagói gengszterfilm-jeleneteket idéző drámáról a korabeli újságok természetesen részletesen beszámoltak. A történet hőse, vitéz Szalay Miklós, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője volt, aki a bankfiókba fegyverrel érkezett (!), mivel az év végi díjazások céljából nagy összegű készpénzfelvételre készült. Ő volt az, aki fellépésével meghiúsította a rablást. A bankrabló gyilkosokat elfogták, és egy évvel később ki is végezték őket. A szocializmusban az Express Utazási Iroda költözött az épületbe, és működött ott egészen a 90-es évekig.

Bár az Adria-palota valószínűleg soha többé nem lesz magyar tengeri hajózással foglalkozó vállalat székháza, a felújítás után vélhetően új funkciókat kapva továbbra is őrzi és hirdeti majd Magyarország tengeri kereskedelmi múltjának emlékét.

Szerző:

G7.hu, OTPédia

Források:

Körner Zsuzsa: A budapesti bérházépítés aranykora, 2015

Pelles Márton: Fiume iparfejlesztésének története – különös tekintettel Ossoinack Lajos munkásságára (1868–1913), 2017, Pelles Márton: Fiume iparfejlesztésének története – különös tekintettel Ossoinack Lajos munkásságára (1868–1913), 2017

Török András: A Szabadság tér Budapesten, Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület, 2016

https://kep-ter.blog.hu/2017/10/10/szabadsag_ter_16_adria-palota

Tartalom hivatkozása

OTPédia (2021): Még az óperenciás tengeren is túl: az Adria-palota története, https://www.otpedia.hu/lexikon/helyek/meg-az-operencias-tengeren-tul-az-adria-palota-tortenete/ Másolás mostani dátummal

Még az óperenciás tengeren is túl: az Adria-palota története
0