A-tól Pénzig

Cikk illusztráció

Hiába nyomtatták ki a 10 pengős részvényt, már nem ért semmit

Publikálva – 2020.05.11. Olvasási idő – 7 perc
0

„Hogyan lehetett olyan bankárra bízni a hadirokkant sorsjátékok intézését, akinek – horribile dictu – vörös haja van?” – tették fel a kérdést teljesen komolyan az Esti Kurír 1926. január 26-iki számában a hírek között. Ez a vöröshajúzás nem valami stílusháború kezdete volt, hanem fajvédők támadása a Hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák Nemzeti Szövetségét támogató nagy sikerű sorsjáték ellen, amit annak idején az Értékforgalmi Bank Rt. értékesített az I. világháború sérültjeinek megsegítésére, írja a Világ című napilap 1925 decemberében. Bár a fajvédők támadásait ekkor még sikeresen visszaverték, az Értékforgalmi Bank Rt. egy idő múlva felhagyott a sorsjegyárusítással.

Trade export-import

A sorsjegyárusítás csak egy terület, ahol a bank éveken keresztül pozíciót tudott kiharcolni magának. Az 1910-ben alapított pénzintézet a két világháború között egy kreatív, vállalkozó kedvű pénzintézet benyomását keltette, pénzváltással, értékpapír ügyletekkel, exporttal és importtal foglalkozott.

A bankot 100 000 korona alaptőkével hozták létre, ami 1918-ban 500 000-re, majd 1920-ban újabb emeléssel már egymillió koronára nőtt. A fizetőeszköz pengőre cserélését egy újabb részvénykibocsátás előzte meg, de a pengő korszakban a bank részvénytőkéje 50 ezer pengő lett, amely 5000 darab 10 pengős részvényre oszlott. (1926 végén a heti átlagbér 40 pengő volt, 1 db élő tyúk 4 pengő 72 fillér, 1 kg sertéskaraj 3 pengő 30 fillér).

Az 1946. januárban kibocsátott újranyomtatott 10 pengős részvény így meglepőnek tűnik abban az évben, amikor a pengő történelmi csúcsot megdöntve teljesen elértéktelenedett (1946 januárjában 1 gramm törtarany 1 millió pengőt ért). A 10 pengős részvénynek ezért 1946-ban nem volt valóságos értéke, még a papír is többet ért, mint az értékpapír.

értékforgalmi bank részvény.jpg

A részvény, aminek a papír a legértékesebb része

Itthon tartani a magyar találmányokat

A Magyar Nemzet 1946-ban arról írt, hogy a bank akkoriban magyar feltalálók szabadalmait támogatta, és segített a megvalósításukban, főleg közszükségleti cikkekkel kapcsolatban.

Az új alakulás lehetővé kívánja tenni, hogy számtalan zseniális magyar feltaláló szabadalma, melyet eddig tőke hiányában külföldön voltak kénytelenek elkótyavetyélni, itthon maradjon és a magyar ipart és kereskedelmet táplálja.”

Beindult a sorsjegy

1925-ben nem fizetett osztalékot a bank, és ebben az évben hatalmas sorsjegy kampányt indított. Színész sorsjáték, nyugdíjintézetnek befolyó sorsjáték, autókiállításra vonatkozó sorsjáték: szinte semmit nem rendezhettek meg sorsjáték kampány nélkül. A sorsjegyekkel autómobilt”, motorbicikliket”, vagy éppen bundát lehetett nyerni.

A vállalkozás annyira bejöhetett, hogy 1926 októberében a Magyar Tőzsde Clubban a sorsjegyeket árusító bankárok, akik ezt az üzletágat kultiválták” mozgalmat indítottak oly célból, hogy a kibocsájtás alkalmával, az emiszsziót szolgáló feladatokat minél szakszerűbben és megbízhatóbban láthassák el. E célból egyesülés mellett döntöttek”. Az egyesület egyik alelnöke Mehler Gusztáv, az Értékforgalmi Bank Rt. vezérigazgatója lett, írta a Magyar Hírlap.

hadi sorsjegy nemzeti.jpg

Fontos lett a keresztény pedigré

A bankot számos végelszámolás mögött is megtalálhatjuk, a megszerzett porcelántárgyak, csillárok, képek, háztartási cikkek értékesítésére szinte folyamatosan ügynököket toboroztak, a világválság után pedig ingatlanok értékesítésébe kezdtek. Ingatlanirodát is működtettek, ahol luxuslakásokat, és egész bérházakat kínáltak eladásra.

Gazdasági helyzetünk szomorú tükörképe a sok sok veszteséges mérleg, sajnos a nagyok sem alkotnak kivételt” – írta Az Est 193. június 23-án, aznap amikor az Értékforgalmi Bank 23 520 pengős veszteséggel zárta mérlegét.

1940-re megváltozott a világ, egy január 6-i hirdetésben már hangsúlyosan keresztény ügynököket keresett a bank. 1947 második felében is szerepel még a bank, amit társaihoz hasonlóan 1948-ban államosítottak.

Szerző:

OTPédia

Források:

Világ (1925. december 6.), Magyar Hírlap (1926. október 24.), Ujság (1928. december), Esti Kurír (1926. Január 4.), Az Est (1931. Június 23.), Pesti Hírlap (1940. január 6.), Magyar Nemzet (1946. December 29.)

Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!

0
Hiába nyomtatták ki a 10 pengős részvényt, már nem ért semmit
0