A Vasárnapi Ujság 1879-ben egy új, korszerű találmányt mutatott be az olvasóinak: “egy varrógépre emlékeztető készüléket láthat az olvasó, melyet olyanformán kezel egy hölgy, ahogy a zongorát szokás. Azonban nem varrógép, nem is pianoforte”. A képen egy írógép volt.

A Vasárnapi Újság cikke 1879-ből

Teremnyi kattogás

Az újság nem véletlenül azonnal egy nővel együtt mutatta be az új terméket, a gépírás ugyanis speciálisan női foglalkozás lett. A nagyobb irodáknál, hivatalokban a gépírónőket egy nagy teremben helyezték el, mindegyik munkaállomáson egyforma gépek álltak, és a “leíróterembe a főnök engedélye nélkül senki be nem léphetett, és a gépírónők sem hagyhatták el azt”.

A papír és a hivatali adminisztráció fejlődése többek között a bankszektort a korábbinál sokkal gyorsabbá és sikeresebbé tette. A kulcsszó a gyorsaság volt. A kézírással összehasonlítva, amit viszonylag kevesen tudtak szépen és olvashatóan művelni, a gép sokkal gyorsabb is volt, és viszonylag “gyors térhódítását annak köszönhette, hogy az írógéppel írt szöveg még a leggyorsabb munkánál is egyformán szép és olvasható maradt”, így már nem lehetett félreértés.

Főurak és királyok látták meg benne a jövőt

Egy nagyjából kéthetes tanfolyam után már úgy számoltak, hogy 1 perc alatt nagyjából 90 szót lehet leírni, tollal viszont alig csak 40-et, “a tollal írásnál egy-egy betű megírásához legalább 4-5 vonást kell alkotni, ennek következtében a tollal írónak karja és ujja zegzugos vonalban egyenetlenül mozog, s az egész írásbeli munka a jobb karra hárul. A gépíró a munkát mindkét karjára elosztva, 10 ujját mozgatva végzi, ezáltal munkája is egyenletesebbé válik”.

Az írógép ötlete az angol Henry Mill nevéhez fűződik, viszont az első valóban működőképes készülékre még 50 évet kellett várni. Leopold von Neipperg 1762-ben készített írógépet. Apró érdekesség vele kapcsolatban, hogy az ő fia, később Napoleon özvegyét, Mária Lujzát vette feleségül, és gyermekeik is születtek. Magyarországon az első írógépet Kempelen Farkas fából készítette el Mária Terézia vak keresztlányának, Paradis Teréznek.

Ezek a gépek az ABC összes betűjét és a különféle írásjeleket leütésre vagy nyomásra papírra vetették. A 19. században jelent meg a tinta csík, a papírhenger. Két fajta papír jöhetett szóba akkoriban: az itatóspapír és az indigópapír. Az előbbi laza szövetű papíranyag, enyvezetlen, hogy a nedvességet hamar magába szívja. Nyerspapír-színű, halvány rózsaszín, kék és zöld színben készült. Az indigópapír (szénpapír) festékes hártyavékony papír, króm-oxid zöld, később lila, kék, fekete és ritkán piros színben készült.

A Remington meghódította a világot

Az írógépek elterjedését a tömeggyártás lendítette fel. Az első írógépgyár Dániában kezdte meg működését, de a világot az amerikai Remington terméke hódította meg a 19. század második felében.

Magyarországon akkoriban viszont csak elvétve lehetett írógépet találni. A legelső gépet talán a Ferencz-csatorna-vállalat igazgatósági Irodájában használták 1879-ben, de még 1888-ban is csak elvétve lehetett írógépet találni. “Az írógépnek mint új találmánynak nálunk lassú volt a térhódítása. A beszerzés és szállítás nehézkes volta, az írógép magas ára, nyelvi sajátosságainak meg nem felelő betűelrendezés, használatának ill. gyakorlati alkalmazásának megtanulása, s nem utolsósorban a merev idegenkedés az újtól, amely több évszázad megrögzött írásmódozatait volt hivatva forradalmi módon megváltoztatni, gátolta elterjedését”.

Minél régebbi, annál olvashatóbb

A Procento Magyar Számológép és Írógépgyár Rt. 1911-ben alakult meg, majd 1924-ben az Orient Első Magyar Írógépgyár Rt.

A tömegtermeléssel arányosan csökkent a termékek minősége, ezért előfordul, hogy a régebbi papírra, hagyományos festékkel gépelt szövegek még ma is jól olvashatóak, de a századforduló után rosszabb minőségű papírra írt és a rosszabb festék miatt már alig, vagy egyáltalán nem.