A történelemben gyártottak már szív alakú, kés alakú, többszögű pénzérméket, de amiket a három részre szakadt Magyarországon, az önálló Erdélyi Fejedelemségben vertek, azok méltán számíthatnak a legkülönlegesebb jelzőre. Az erdélyi pénzverés az utolsó erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály idején a csúcsra ért.

Kincseket készítettek a pénzverdékben

A szebeni, brassói, segesvári, besztercei, kolozsvári, gyulafehérvári, fogarasi és nagyenyedi pénzverdékből különlegesebbnél különlegesebb érmék kerültek ki a 17. században: négyszeres, tízszeres, ötvenszeres és százszoros értékű aranydukátok, amik az eredeti aranydukát súlyának négyszeresét, tízszeresét, ötvenszeresét, százszorosát jelentik. Hatalmas értékük miatt a mindennapi forgalomban nem használták őket, leginkább csak kincsképző szerepet töltöttek be, illetve a törököknek azzal fizették az adót.

Nemcsak az értékük, a formájuk miatt is különlegesek ezek az érmék, amelyek közül kiemelkednek a Hold és a Nap alakúak, de négy, öt, illetve többszögletű arany dukátcsegelyek is kikerültek a pénzverdékből.

Lengyel és osztrák pénzek

Az erdélyi pénzgyártás nem Apafi idején kezdődött, hanem a vesztes mohácsi csata után, Szapolyai János Zsigmond uralkodása idején. A függetlenné váló Erdély, illetve a Partium saját pénzrendszer híján a szomszédos lengyel királyság, illetve a nagy ellenség, a Habsburg Birodalom pénzeit használta.

A saját pénzrendszer bevezetéséhez minden adott volt: a kolozsvári, nagyszebeni arany- és ezüstbányák ontották a nemesfémet, a helyi pénzverdékben pedig elegendő szakértelem állt rendelkezésre.

1556-től kezdődően új aranyforint, majd denár, később ezüsttallér került forgalomba, és Báthori Zsigmond uralkodása idején aprópénzeket is gyártottak, mint a dutka és a solidus. A pénzek is megváltoztak, onnantól a pénzen a mindenkori fejedelem mellképe, hátlapján pedig a fejedelem címere szerepelt. Az erdélyi pénzrendszer működni látszott.

Újabb aranybányákra tettek szert

Az erdélyi pénzverés a harmincéves háborúban újabb lendületet kapott, amikor Bethlen Gábor elfoglalta Körmöcbányát és Kassát, ahol fontos pénzverdék működtek. Az igen változatos címletű érmék mellett Bethlen idején további krajcár értékű aprópénzek jelentek meg: a garas, a denár és az obulus.

A stabil pénzrendszernek köszönhetően 1628-tól az erdélyi érméket az örökös tartományokban is elfogadták, sőt, amikor 1691-ben az Erdélyi Fejedelemség önállósága megszűnt, az erdélyi pénzverés még 90 éven keresztül folytatódott.

Rákóczi saját zsebből fizetett

A császári udvar a költségvetésében keletkező hatalmas lyukat a habsburgok rendkívül magas adókkal igyekeztek betömni a 17. században, ami végül közrejátszott a Rákóczi-féle szabadságharc kitörésében. A háború jelentős anyagi áldozatokat követelt II. Rákóczi Ferenctől, aki a nemesfémbányák zsugorodó termeléséből, birtokainak vagyonából fedezte a harcokat. Nemesfémekből és rézből aranyforintokat, ezüst féltallérosokat és réz polturákat veretett. Ez utóbbi azonban önmagában nem volt értékes, mivel ezüstöt nem tartalmazott.

A réz polturákat érmehangjuk alapján kezdték kongóknak nevezni, míg az arany és ezüst pénzeket ugyanezért pengőknek. A polturák fedezetét az a remény jelentette, hogy a szabadságharc után majd ezüst és arany érmékre váltják őket, ami lényegében a modern fémpénzek előfutárainak tekinthető.

Mivel túl sok rézpénz került forgalomba, az értéküket gyorsan elveszítették.