Talán nem is gondolnánk, de a tömegsport kialakulásához annak a felismerése teremtette meg az alapokat, hogy az irodai munka mindenkiből „görnyedt hátú, köhécselő és koravén emberroncsot” csinált: így jellemezték a múlt század első évtizedében az irodai alkalmazottakat azok a banki tisztségviselők, akik ettől félve a bankélet kultúrájába szorgos munkával beemelték a sportot is, amely a 20. század első felének egyik legfontosabb identitásképző formája lett.

A kereskedelmi bank, az angol-magyar bank és társaik előbb csak saját fociklubokat, és saját sportegyesületeket alapítottak, majd 1912-ben felismerve a közös célt, 19 bank és két biztosítótársaság részvételével megalapították a Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligáját.

Magyarok a világbajnokságon

25 évvel később, 1937 nyarán a magyar sportéletet az foglalkoztatta a legjobban, hogy a futballválogatottnak sikerül-e kijutnia az olaszországi világbajnokságra, és miközben a magyar sport szárnyalt, az újságokban elég figyelem maradt a magyar pénzintézeti sportliga 25 éves jubileumára is. A banksport országos tényező volt, ami olyan kimagasló tehetségű emberek szorgos munkájának köszönhető, mint Vida Henrik, a Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligájának megalapítója.

Az 1875-ben született Vida Henrik fiatal korában az MTK futballcsapatában volt csatár, de a műugrásnak és az úszásnak is a nagy rajongója volt. Sportrajongása és rendkívüli képessége, hogy mindenkivel könnyen megszerettette magát, továbbá hogy hat nyelven beszélt, a magyar és a nemzetközi sportélet megkerülhetetlen figurájává tette.

Attól féltek, hogy belegebednek a munkába

Vida Henrik a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank tisztviselőjeként és a bank tisztségviselőinek „Sport Clubjának” alapítójaként maga is jól ismerte azokat a problémákat, amelyek akkoriban megosztották a középosztály világát. Sportemberként abban hitt, hogy a sport nemcsak összehozza a széthúzó és egymással rivalizáló azonos foglalkozásúakat, de a tömegsport segít a „görnyedt hátú, köhécselő és koravén emberroncsok helyett élettől duzzadó generációkat nevelni”, ahogy aztán a pénzintézeti sportegyletek ligájának, népszerű nevén, bankliga alapításakor megfogalmazták céljaikat. A bankliga első vezetője Vida lett.

A banki sportegylet az azonos foglalkozású sportbarátokat gyűjtötte egybe, akiknek a célja csak annyi volt, hogy futballmeccseket játszanak egymás ellen. Az ötlet azonban gyorsan népszerűvé vált más körökben is, így újabb és újabb banki sportági szakosztályok alapultak mint az evezés, vívás, atlétika, úszás, és akkor már 2700 tag versenyezhetett egymással a míves díjakért, plakettekért. Az amatőr, de sportszerető irodisták lelkesedését tovább fűtötte, hogy a különféle versenyszámban meg volt az esélyük arra, hogy díjat nyerjenek.

Mindene az MTK

Vida ezidőtájt, 1911-ben a Magyar Labdarúgó Szövetségben is több bizottság tagja volt, például az 1912-es Ausztria elleni magyar válogatott futballmeccs válogató bizottságának is. De tagja volt a bíróbizottságnak, részt vett a szabályalkotó testület munkájában, sőt maga is játékvezetősködött. A szíve azonban egyetlen klubért vert, az MTK-ért, amelyet aprólékosan épített fel a Ferencváros méltó ellenfelévé. Néhányunk számára talán keveset, de az MTK-soknak sokat mondhat az a tény, hogy Vida csábította a kék-fehér klubhoz Brüll Alfrédot is, aki a legsikeresebb időszakban évtizedekig vezette az MTK-t.

Pozícióihoz és munkabírásához egy kedélyes, a cigarettázástól kicsit rekedtes hangú személyiség párosult. Legendás figurája volt az összejöveteleknek, az éjszakai életnek is, így nem is igazán lephet meg senkit, hogy Vida több „pesti viccnek” is főszereplője lett. Egy újsághír szerint 1912-ben Vida például pisztolypárbajt vívott Steiner Hugóval, az MLSZ titkárával, akivel valamilyen sport témán szólalkoztak össze. Egyikük sem sérült meg.

Nyelvtudása, könnyedsége és a lokálok ismerete pedig alkalmassá tették arra, hogy a Magyarországra csábított külföldi futballcsapatokat kísérgessen.

Az oxfordi sztori

Az egyik ilyen alkalommal az Oxford FC-t hívták Magyarországra. Sikerült már a meccset is éppen aznapra tervezni, amikor az MTK-nak amúgy bajnoki meccse is volt, így az utóbbin a tartalékok nyertek, de ez csak a kisebbik része a történetnek. Az Oxford a meccs másnapján ugyanis továbbutazott Temesvárra, de előtte meg akarták nézni a fővárosi éjszakai életet. Vida kísérte őket, majd időben hazakísérte őket a csapat szállására a Royal Szállóba, ahol a játékosok lefeküdtek aludni.

Vida azonban nem feküdt le, mert még dolga volt, további két angol futballcsapatot kellett, ahogy a lapok később fogalmaztak, úgymond tanulmányútra kísérnie. Az English Wanderers és a Northern University játékosait és vezetőit hajnalig kísérgette. Amikor végre azok is nyugovóra tértek, Vida úgy gondolta, hogy annyira elment az idő, hogy már felesleges lenne lefeküdni, ezért visszament a Royal Szállóba, az előtérben egy bőrkanapén kényelmesen elhelyezkedett, majd elaludt. Előtte az éjszakás portásnak még meghagyta, hogy amint reggel az első angol lejön, őt azonnal ébressze fel.

Kora reggel az éjszakás portást azonban felváltotta a nappali portás, akivel az előbbi viszont nem közölte, hogy az úr az előtérben mire vár, így amikor az angolok felébredtek és elkészültek, csak vártak, és vártak, miközben a közelükben a bőrfotelben szunyókáló és az egész kalamajkáról mit sem sejtő Vidát észre sem vették. Az oxfordi csapat természetesen lekéste a Temesvárra induló vonatot. Amilyen befolyásosak voltak azonban a sportvezetők, elérték, hogy az angoloknak egy különvonatot indítson a vasút, így mégis odaértek a mérkőzésre Temesvárra. Később, amikor a búcsúvacsora ideje eljött, az oxfordiak megköszönték a magyaroknak a szíves vendéglátást, Vidának pedig a csapat egy oxfordi jelvényekkel ellátott ébresztő órát ajándékozott.

Sportlapot alapított

Vida ugyanakkor nemcsak alakítója, hanem krónikása is volt a sportnak, ő alapította az első olyan sportújságot, a Sporthírlapot, ami a vasárnapi focieredményeket már hétfőn reggel meg tudta jelentetni. Ehhez a parádés újításhoz persze az kellett, hogy Vida áthágja a szabályokat. A törvény megtiltotta a vasárnapi munkavégzést a nyomdákban, kivéve a tulajdonosoknak, így Vidáék maguk nyomtatták ki a lapot, és az első példányok kiszállításában is aktívan részt vett a tulajdonos úr.

Vida már 1909-ben javasolta az úszás kötelező tanítását, és szorgalmazta uszodák építését, később az úszószövetség elnöke lett, és ilyen minőségben egyike annak a nyolc országból egybegyűlt csoportnak, amely megalapította az úszótársadalom legnagyobb szervezetének számító FINA-t. Elnöke volt továbbá a kerékpáros szövetségnek is.

Hosszas betegség után 1923-ban, 48 évesen halt meg.