Az ipari forradalom Angliában robbanásszerű fejlődést hozott, a brit birodalom a világ legnagyobb hatalma lett. Európa nagy része viszont nem tudott élni azzal a lehetőséggel, amit az új technológiák kínáltak. Fejlesztésre, gyárakra egyszerűen nem volt pénz, a bankrendszer nem volt képes lépést tartani az igényekkel.

Ezen a helyzeten változtatott egy francia találmány. Franciaországban a jegybanknak kellett volna kielégítenie az ipari szereplők egyre nagyobb tőkeigényét, amire nem volt képes, csak a saját monopolhelyzetét építgette.

Testvérpár a Rothschildok ellen

A francia bankrendszert aztán egy bordeaux-i árva testvérpár, Emile és Isaac Péreire forradalmasította, akik szerint az ipar és tudományok felemelkedése teheti jobbá az emberek életét.

Az elmélet számos támogatóra talált, köztük III. Napóleonnal. Franciaország liberalizált, és a svájci illetve Rothschild-bankok ellenében saját pénzintézeteket hozott létre, amelyek megnyitották a pénzcsapokat az ipari és mezőgazdasági beruházások előtt.

Magyarországon beindult az ipari forradalom

A mobilier bank már működő vállalatok részvényeit vette meg, vagy újakat hozott létre, így közvetlenül fektetett vállalkozásokba, és nemsokára Európa nagyobbik részén is fellendült az ipar.

Az ötlet gyorsan népszerűvé vált Magyarországon is, ahol az 1860-as években még alig pár kereskedelmi bank működött, azok is korlátozott lehetőségekkel. Onnantól kezdve viszont már kifejezetten ipari és kereskedelmi vállalatok alapítására hoztak létre bankokat, mint a Magyar Általános Hitelbankot, az Angol-Magyar Bankot vagy a Frankó-Magyar Bankot.

1890-ben a magyar parlament olyan törvényt fogadott el, ami kedvezményt adott az ipart támogató pénzintézeteknek, és ez további lökést adott az ilyen bankok létrehozásának. Nemsokára megalakult a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank is.

Vas a cél

A bankok az alapszabályukban rögzítették, hogy közlekedésre, ipari fejlesztésekre milyen támogatást adnak. A kezdetben Rothschild-érdekeltségű Hitelbank – később mint a magyar állam hitelezője – például számos vasútvonalat épített, de a Szegedi Légszeszgyár, a Magyar-Belga Gép- és Hajógyár Társulat is az érdekeltségükhöz tartozott.

Részvényeik révén nagy befolyásuk volt a cégek életére, persze nem szigorúan szakmai szempontokba szóltak bele, hanem az üzletpolitikát irányították. A bankárok felismerték a húzóágazatokat, felkarolták, és arra törekedtek, hogy a teljesen az ellenőrzésük alá vonják az adott területet.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank

A bankok közül nézzük meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank beruházásait, amik jól érzékeltetik ezt az izgalmas negyven évet, amíg a Crédit Mobilier-k sikerszériája tartott Magyarországon. A PMKB 1886-ban egymillió korona kölcsönnel szállt be az első telefonközpont létesítésébe, majd négy évvel később már ténylegesen az iparba fektettek, amikor bank által alapított Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Rt.-n keresztül megvásárolták a szomolnoki rézbányát.

A banknak néhány év leforgása alatt meghatározó érdekeltségei lettek a szövő- és fonóiparban, a malomiparban, a tengerhajózás területén, jelentős szereplőjévé vált a bányászatnak, a vas- és fémiparnak, az építőiparnak, az élelmiszer- és vegyiparnak, a nyomda- és papíriparnak.

Az 1841-ben alapított Athenaeum könyvkiadó 1868-ban lett részvénytársaság, a bank pedig 1911-ben szerzett irányítást benne, ami azt is jelentette, hogy a szépirodalmi művek mellett üzleti könyvek is kikerültek nyomdából. Néhány év alatt pedig további cégek olvadtak az Athenaeumba.

Hogyan lett a kereskedelmi bank a textilipar királya?

A textiliparban a kereskedelmi bank az első érdekeltségét 1894-ben szerezte meg, majd a Magyar Gyapjúáru, Katonaposztó és Takarógyár Rt.-n keresztül kezdett nagyszabású terjeszkedésbe. Megalapították a csaczai Felsőmagyarországi Posztógyár Rt.-t, megvásárolták a Besztercebányai Első Magyar Posztó- és Gyapjúárugyárat, létrehozták a Rajeczi Posztógyárat. Ugyanabban az évben a Lugosi Textilipari Rt.-t beolvasztották a besztercebányai posztógyárba, aztán a pozsonyi Danubius Textilművek Rt. is a bankhoz került. A világháborúban a Nemzeti Egyesült Textilművek került az érdekkörébe. 1909-ben az érsekújvári Bőrgyár Rt.-ben is befolyást szerzett a bank.

Ugyanilyen terjeszkedés jellemezte a PMKB-t a bányászatban és a fémiparban is: előbb a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű került az érdekkörükbe, majd a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1900-ban. Ez utóbbi cégnél a világháború alatt 16 ezren dolgoztak. A szintén a bank érdekeltségéhez tartozó Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-ben 12 ezren. Weiss Manfréd mint a bank egyik vezetője a saját csepeli gyárával együtt meghatározó szereplője lett az ágazatnak.

Az export visszaesése kedvezett a felvásárlásnak

Érdekesen alakultak a kereskedelmi bank malomipari érdekeltségei is. Az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. 1868-ban még a kereskedelmi bank ügyfele volt, de a századforduló utáni exportválságban átrendeződött piacon a bank segítségével már a konkurenciát vásárolta fel. Megszerezte a Lujza Gőzmalom Rt.-t, a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalma Rt.-t, az Erzsébet Gőzmalom Társaságot és a Pesti Hengermalom Társaságot, aztán a cégé lett a pancsovai, zombori, váci és zentai malom is.

És a terjeszkedésnek ezzel korántsem volt vége, az export megsegítésére létrehozták 1907-ben a galaci Csillag Malom Rt.-t, majd megvásárolták a karcagi malmot és közraktárt, a gyulai, mezőtúri gőzmalmot, megalapították a Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Rt.-t. 1916-ban a verseci export malomra alapozva létrehozták a Délmagyarországi Malomipari Rt.-t, így a bank 14 malomban, összesen napi 2770 tonna, évi 1 millió tonna termény őrlését tette lehetővé. És ebbe bele sem számítottuk az 1906-ban a bank érdekeltéségbe került Királymalom Hedrich és Strauss Rt.-t a maga napi 400 tonna kapacitásával.

Irány az USA

Az autógyártás felé, a Benzzel együtt nyitott a bank, befektetett az elektrotechnikába, a tengeri hajózásba is. Ez utóbbi tevékenység odáig fejlődött, hogy rendszeresen szállítottak kivándorlókat az Egyesült Államokba.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által alapított vállalatok olykor kartellekbe tömörültek, mint például Szeszértékesítő Részvénytársaság, vagy a Gyufaárusító Rt., de előfordult olyan is, hogy bár egy vállalatban a bank érdekeltséggel rendelkezett, az nem volt elég a vállalat befolyásolásához.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bankcsoportja az I. világháború kitöréséig 13 társult bankból és további 12 leányvállalatból állt. A korszakra amúgy jellemző, hogy nem teljesen váltak szét a bank irányítóinak banki és magán érdekeltségei, és sok esetben a bank tulajdonosa még a banknál is nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint például Weiss Manfréd, aki a csepeli gyárával az ország egyik leggazdagabb emberévé vált.

Jól jöttek

A bankok fénykora a világháború után véget ért, onnantól a bankok megcsappant bevételeit sokszor a banküzleten kívüli üzletágból szerezték.

A mobilier bankok nem lehettek túl sokáig sikeresek. Bár volt, aki szerint ebben a korszakban minden iparvállalat alapításának háttérben egy bank állt, mások szerint viszont ezen bankok iparfejlesztésre szánt pénzei csak a cseppet jelentették a tengerben.