Az önálló jegybank a függetlenség része

Amikor 1848. március 15-én Pesten az ünneplő tömeg kézről-kézre adta a 12 pontot, köztük olvashatta az önálló Nemzeti Bank felállításának követelését is. Magyarország gazdasági és pénzügyi téren is függetlenségre vágyott, azonban az ország a Habsburg Birodalom fennhatósága alatt állt, pénzügyei pedig az Osztrák Nemzeti Bankhoz tartoztak, pénzt is csak ez a bank hozhatott forgalomba.

Mások évszázadokkal előttünk jártak

A magyarországi helyzet azért is volt elmaradott, mert ekkoriban Európa más országaiban már hosszú ideje működtek nemzeti jegybankok. Svédországban 1668-ban alapították a Sveriges Riksbankot, Angliában 1694-ben a Bank of Englandet, Skóciában 1695-ben a Bank of Scotlandet. Ezek jogkörei és feladatai természetesen változtak az idők során, és például az egyik legfontosabb modern jegybanki funkciót, a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát a Bank of England is csak jóval az alapítása után a 19. században nyerte el. Magyarországon sem ment minden könnyen és gyorsan: bár a Magyar Nemzeti Bank megalapítása már az 1848. március 15-i követelésekben szerepelt, a független pénzügyi intézmény létrejötte egészen 1924-ig váratott magára.

Kossuth vissza akarta állítani a bizalmat

A forradalmi események hatására ráadásul 1848 májusára az Osztrák Nemzeti Bank korlátozta a bankjegyek ezüstre váltását, ebben a kiszámíthatatlan helyzetben pedig az emberek papírpénzbe vetett bizalma megrendült. Mindenki igyekezett papírpénzét a kézzel foghatóbb nemesfém pénzre váltani, emiatt ez utóbbiból hiány keletkezett, ami pedig megbénította a pénzforgalmat. A Batthyány Lajos vezette kormányban 1848 szeptemberéig Kossuth Lajos töltötte be a pénzügyminiszteri posztot. Noha a pénzbe és a pénzügyi rendszerbe vetett, megingott bizalom visszaállításában az önálló Nemzeti Bank létrehozása segíthetett volna talán a legtöbbet, de ez röviddel a forradalmi események után még elérhetetlen cél volt. Kossuth ezért gazdasági és politikai okokból is úgy látta jónak, hogy legalább a Bécstől és a császári udvartól is független magyar pénzt létre kell hozni.

Rövid életű siker, jelentős hatással

Terve végrehajtásához Kossuth a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, az akkor még csak pár éve működő, első magyar bankot hívta segítségül. Pénzügyminiszterként 1848 májusában arra kérte a magyarokat, hogy a banknál vegyenek 5 százalékos kamatot nyújtó kincstári utalványokat. Ma ezt úgy mondanánk, hogy állampapír-vásárlásra buzdította őket. A célja az volt, hogy a betétekből összegyűjtött pénzt fedezetként használja az új bankjegyek kibocsátásához. 1848. augusztus 6-án forgalomba is hozták a forint bankjegyeket, melyeket azóta is csak Kossuth-bankóként emlegetünk.

Csakhogy a forradalom közben szabadságharcba torkollott, a bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben pedig az új fizetőeszközbe vetett bizalom is megrendült. Amikor aztán 1849 januárjában az osztrák császári tábornok, Alfred zu Windisch-Grätz herceg lefoglalta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban őrzött nemesfémet, a Kossuth-bankók fedezete is megszűnt, a pénz pedig értékét vesztette.

Így hiába nyilvánította ki a forint bankókról Kossuth, hogy „pénzügyünk valódi függetlenségének alapját tesszük le általuk”, nem tudta megoldani a felmerülő problémákat. Sok magyar, főleg 1849 után, mégis a kivívott szabadság fontos elemének tartotta a Kossuth-bankókat, és a gazdasági önállóság szimbólumaként tekintett rájuk. Nem véletlen, hogy sok családban öröklődtek az ősök által – a szabadságharc leverése utáni bécsi tiltás ellenére – megőrzött bankjegyek.

Szerző:

OTPédia

Források:

Katona Csaba történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa

Vas János: 1848 kincstári pénzügyei avagy a nemzeti fizetőeszköz születése