A szocializmus évtizedeiben autót birtokolni hatalmat, társadalmi státuszt és vagyont jelentett, kiváltságos ember volt, akinek volt kocsija. Akkoriban a kínálat szűk volt - főleg a baráti, szocialista blokk autóiparának gyártmányait jelentette -, és még így is éveket kellett várni a megrendelt és kifizetett járműre. Gyorsabb megoldás volt a "gépkocsi-lottó", vagyis ha az ember gépkocsinyeremény-betétkönyvének számát kisorsolták, így azonnal hozzájuthatott a vágyott kocsihoz. A betétkönyvben elhelyezett pénz persze kamatozott is, ám a megtakarítási forma igazi vonzerejét nem ez, hanem a sorsolással megnyerhető autó jelentette.