Nem csak most van munkaerőhiány Magyarországon, hanem már 1977-ben is megállapította a Központi Bizottság, hogy „a gazdasági növekedés pótlólagos munkaerőforrásai kimerültek”. A sztahanovista modell már régen nem működött, ezért változásra volt szükség.
Mit tehetett egy mérnök vagy akár egy minisztériumi tisztviselő a szocializmusban, ha nem volt pénze? Például takarítógépet hozott be az NSZK-ból, és esténként, hétvégén némi tologatással jelentős többletjövedelemre tett szert.
Igény az volna rá
1970 nem volt olyan nagyon régen, amikor a szocialista Magyarországon a tervgazdaság falai repedezni kezdtek. Ez a mindennapokra lefordítva annyit jelentett, hogy az embereknek nem volt pénzük. Az államnak sem volt, azt viszont megengedhette, hogy a munkavállalók maguk próbáljanak meg boldogulni. A központosított tervgazdaság mellett megjelent egy második gazdaság, és 1982-től a munkavállalók vállalkozásokba tömörülhettek. Százezres számban meg is tették.
A Minisztertanács négy új, jogi személyiséggel nem rendelkező társasági formát engedélyezett.
A gazdasági munkaközösségek (gmk) kisebb társulások voltak, az alapításhoz nem volt szükség befektetésre, tagjai nem teljes állásban, hanem csak mellékállásban, a jövedelmüket kiegészítve végeztek túlmunkát a vállalkozásban.
Fusi és ami mögötte van
A géemkások maximálisan kihasználták a kiskapukat, így rugalmasabban tudtak a megrendelők igényeihez igazodni, mint a szocialista vállalatok. A tagok a részesedésből rövid idő alatt is jelentős haszonra tudtak szert tenni.
Ezek a kezdetleges magáncégek jól összeszokott együttesekből álltak, és “vezetőik a vállalati munkaszervezetek vezetőivel azonosak voltak. A legtöbb gmk az építőiparban alakult meg, később közülük több is szövetkezetté alakult. Ilyen kisiparosok, magántaxik, boltok és vendéglátóipari-egységek lettek a magángazdaság úttörői. “Az 1980-as évek közepén a magyar családok legalább kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede vett részt az úgynevezett második gazdaság pontosan átláthatatlan rendszerű tevékenységében.”
![gmk.jpg](/media/images/gmk.width-800.jpg)
Decentralizált étterem
Szerencsések voltak, akik valamilyen gyárban dolgoztak, mert egy magáncég tagjaként munkaidőn kívül ingyen használhatták a gyár eszközparkját. Ezeket hívták vállalati munkaközösségnek (vgmk). Készítettek dübelt, esetleg programoztak, takarítottak, vagy szigetelést csináltak.
Elsősorban a kereskedelemben és a vendéglátásban, valamilyen kiskereskedelmi egység, étterem bérlésére Polgári jogi társaságok jöttek létre. A pjt-be bármennyien beléphettek, a tagok pedig ezzel arányos módon lettek a magánvagyonukkal is felelősek. Ezt a vállalkozási formát a legmagasabb, 40 százalékos adó sújtotta. Összehasonlításképpen a géemkáknak csak 3 százalékos társasági adót kellett fizetniük.
![fortepan_125904.jpg](/media/images/fortepan_125904_urban_tamas.width-800.jpg)
Mamutoknak ágyaztak meg
Ha egy gmk-t kinőttek, az általában kisszövetkezetté alakult, amelyben a tagok munkabért kaptak. Nem volt ritka, hogy akár ezer fős magánvállalkozások alakuljanak a nyolcvanas évek közepén.
A vállalkozás átalakította a mindennapokat. Az új munkahelyek és a pluszjövedelem ugyanakkor nem csak az életszínvonal szempontjából volt fontos, hanem “azért is, mert a leendő magyarországi piacgazdaság kialakulásához elengedhetetlen szereplők: a (kis)vállalkozók, menedzserek és tőketulajdonosok felkészülési terepe lehetett már a nyolcvanas években”.
![kisszövetkezet.jpg](/media/images/kisszovetkezet_Urban_Tamas_2.width-800.jpg)
A Makona Tervező Kisszövetkezet 1989-ben
Irány a jövő
Aki kiléptek az állami szektorból, megtanultak kockáztatni, dönteni, tárgyalni és megismerték, milyen fontos a könyvelés. Mivel az alapítók gondolkodásmódja is közel állt egymáshoz, ez nagyobb szabadságot adott.
A nyolcvanas évek végén újabb cégformák jelentek meg, a bt, majd a kft-k, ami teljesen megváltoztatta a magyar gazdaságot.
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0