A 21. században nehéz úgy tájékozódni, hogy az ember ne találkozzon mémekkel, amelyek között sok művészi igénnyel készült darabot találni. Ezeknek a rajzoknak, montázsoknak az elődei az utcai plakátok, amik a múlt század első évtizedében árasztották el a városokat.

Az OTP Pénztörténeti Gyűjteményében található reklámplakátok a plakátművészet elképesztő fejlődését mutatják be. Vannak köztük különféle pénzügyi szolgáltatást reklámozó plakátok, de a propaganda a legintenzívebben a politikában fejtette ki a hatását.

Művészek voltak az első plakátkészítők

Magyarországon az első plakát Benczúr Gyula tervei alapján az 1885-ös, első Országos Kiállítást és az azzal összefüggő sorsjátékot hirdette. Erre az időszakra tehető a magyar ipar és kereskedelem felvirágzásának a kezdete, aminek következményeként megszületett a reklámgrafika.

Az egymást követő kiállítások, versenyek plakátokkal hirdették magukat, majd megjelentek a népnevelő reklámok is. 100 éve elvárás volt, hogy az utcai plakát művészi értékkel is bírjon, ízléses legyen, tehát ne csak a hirdető szempontjait szolgálja.

Külföldön tanulták

A korszak egyik legtermékenyebb grafikusa, Bíró Mihály 1910-ben Angliában megnyerte a The Studio plakettpályázatát. Itthon a munkásmozgalom felé fordult, leghíresebb plakátja minden bizonnyal a Népszava meztelen, kalapácsos munkása. Pénzügyi témájú plakátjai hadikölcsön jegyzésre buzdítottak.

A húszas évek egyik legnagyobb pénzügyi konferenciáján, Milánóban, a pénzügyi vezetők elhatározták, hogy minden év októberének utolsó napja a takarékosság napja legyen. Erre emlékeztetett Nemes György avantgard, vörös alapú egypengőse. A plakát a Bortnyik Műhely 1929-es versenyének győztese lett.

A kommunizmusban gyakorlatilag megszűnt a kereskedelmi reklám, a plakátok kizárólag a tervgazdálkodás céljait szolgálták, és a szovjet realizmus fotószerű mintáját követték. A plakátokon mosolygós arcú, csillogó szemű szereplők jelentek meg.

Skála Kópé és tsai

Ekkor született meg a korszak egyik legismertebb és legnépszerűbb figurája, a lottó fiú, Lottó Ottó is, akit Macskássy János majd’ harminc éven át rajzolt rendületlenül. A kedélyes antropomorfizálás más plakátokon is megjelent. Jól ismerjük a Skála Kópét.

Gönczi Gebhardt Tibor a harmincas években még dohányzásellenes, népnevelő plakátokat tervezett. Népies alakjai kiválóan simultak be az ötvenes évekbe, amikor népi, mezőgazdasági témájú plakátok sorát jelentette meg. Nem sokkal később pedig megrajzolta az OTP első reklámfiguráját, a kalapos, forint fejű és szerencse patkó kezű takarékbetétet.

Büszkén és egyenlőn

A büszkén távolba meredő kétkezi munkások időszaka ez. Tedesco Anna, az OTP-gyűjteményben található plakátja ez a hősies gesztust jeleníti meg. A plakát hátterében mezőgazdasági munkát végző nő réved a távolba, mellette gyári munkás, alatta pedig egy tervezőasztal fölött dolgozó férfi látható. A kép előterében, kék kabátban, divatos hajú nő szuggerálja a nézőbe, hogy pénzünket tartsuk a takarékban.

A hatvanas évektől Pusztai Pál nőideálja uralja a reklámplakátokat. A nőiességet elsősorban szexualitásában hangsúlyozó, a Ludas Matyiból és a Fülesből megismert rajzok Jucikájáról Koczogh Ákos művészettörténész azt írta: “keblei, csípője, affektáltsága rajongása és erkölcsi példázatai vonzóak, s mindezt vonalakkal mondja el, minden prüdéria nélkül, mindennapi, nagyon is emberi jelenségeket, igényeket megfogalmazva“.

Szomorú számla

Pusztai talán legismertebb plakátja a Záróra című, amin egy illuminált férfi fölé magasodó pincér éppen számlát ír, és közben sorolja: “Uraságodnak volt egy egészséges szíve, egy ép mája, két jó veséje, kitűnő idegei. Mindezt el tetszett inni”.

A későbbi plakátok grafikusai között meg kell említeni Felvidéki András Önnek is rendelkezésére áll, Szilvásy Nándor grafikusművész egy szivárvány felé lépegető menyasszony és vőlegényes plakátját, és a Ludas Matyiba, a Fülesbe, a Magyar Ifjúságba rendszeresen publikáló Kőszegi Judit a nyolcvanas évek nőideálját ábrázoló Így gazdálkodtunk című plakátját. Emlékszünk ezekre? Persze.

A hetvenes, nyolcvanas évek plakátjairól Kollin Riát idézve a Kreatív azt írta, hogy grafikusok és fotósok nagy hatást gyakoroltak a korszak populáris kultúrájára, ezért még “évtizedekkel később is élénken élnek az emberek emlékezetében”.