Külföldre szakadt gondoskodók

IKKA-csomag vagy utalvány – a 20. század második felének Magyarországán évtizedeken át ez jelentette az egyik leginkább vágyott ajándékot. Az ajándékozó, az IKKA-rendszer működéséből fakadóan minden esetben egy külföldre szakadt rokon, ismerős volt. Ők az erre a célra létrehozott kereskedelmi szolgáltatáson keresztül támogathatták Magyarországon hátrahagyott szeretteiket. Az apróbb ajándékok közé tartoztak az itthon hiánycikknek számító nyugati termékek és áruk. A szerencsésebbek viszont akár új autóhoz is juthattak tehetősebb külföldi rokonuk jóvoltából.

A szegénység elől menekültek

De kikből is lettek a "dollárpapák", akiknek mindezt köszönhették a szocialista rendszer hiánygazdaságához szokott magyarok? Azokból az emberekből, akik a 20. századi magyar történem három nagy emigrációs hullámának idején hagyták el Magyarországot. A század közepére – az IKKA-program kezdeti időszakában –, idős koruknál fogva a legkevesebben azok rendelkeztek közvetlen rokoni kapcsolatokkal Magyarországon, akik az első hullámmal távoztak a 19. század végén, és a 20. század elején. Akkor több mint másfél millió ember vándorolt ki elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, főleg a munkanélküliség, és a megélhetési gondok elől menekülve.

A háború indította el a hullámot

Az újabb emigrációs hullám a második világháború előtt kezdődött és annak befejezése után ért véget. A több tízezer kivándorló elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába, valamint az 1947-ig brit fennhatóság alatt álló Palesztinába, a későbbi Izrael területére ment. Az ezekben az időkben kivándorlók többségük többsége a német nemzetiszocialista eszmék hatására Magyarországon is felerősödő antiszemitizmus miatt választotta a kényszerű távozást.

A háború végén további, mintegy 750 ezer ember emigrált. Jelentős részük külföldön maradt magyar katonai és polgári személy volt, de volt köztük a koncentrációs táborokban felszabadított zsidó is. 1947-1949 között újabb ezrek hagyták el az országot a közelgő kommunista hatalomátvétel elől menekülve. Közöttük már sokan voltak olyanok, akik később IKKA-csomagokat vagy utalványt küldhettek haza.

Sok 1956-os emigránsból "dollárpapa" lett

Még több későbbi IKKA-ajándékozó volt a harmadik hullámban, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően külföldre távozók között. Ekkor több mint 200 ezer ember, javarészt fiatal hagyta el Magyarországot. Voltak, akik a megtorlás elől menekültek el, másokat a jobb élet reménye vonzotta Ausztriába, majd innen tovább új otthonuk felé. Ők – kevés kivételtől eltekintve – a rendszerváltásig nem is jöhettek haza Amerikából, Kanadából, Nagy-Britanniából, vagy Európa számos országából, ahol letelepedtek. Nem véletlen, hogy az IKKA tevékenysége elsősorban ezekre az államokra irányult.

Harag és beletörődés

Az emigrációba kényszerült magyarok körében az IKKA megítélése kettős volt. Egyrészt az államhatalmat látták benne, amely cinikus módon gazdasági hasznot húz a politikai okok miatt kettészakított családok helyzetéből. Ugyanakkor ez a politikai elutasítás mégsem volt gátja az IKKA-program felvirágzásának, hiszen ez volt az egyetlen nyitott kapcsolattartási lehetőség az otthoniakkal. Az IKKA-szolgáltatások „átgondoltságát” mutatja, hogy még olyanokat is meg tudtak szólítani, akiknek már nem élt rokona az óhazában. Ők éves díj ellenében gondoskodhattak a családi sírok gondozásáról.