Igazi "dollárpapák" voltak a 20. század különböző időszakaiban külföldre szakadt magyarok, akik – ha tehették – támogatták itthon maradt családtagjaikat, rokonaikat. Például az '50-es évektől évtizedeken át igen népszerű IKKA-programon keresztül.
Külföldre szakadt gondoskodók
IKKA-csomag vagy utalvány – a 20. század második felének Magyarországán évtizedeken át ez jelentette az egyik leginkább vágyott ajándékot. Az ajándékozó, az IKKA-rendszer működéséből fakadóan minden esetben egy külföldre szakadt rokon, ismerős volt. Ők az erre a célra létrehozott kereskedelmi szolgáltatáson keresztül támogathatták Magyarországon hátrahagyott szeretteiket. Az apróbb ajándékok közé tartoztak az itthon hiánycikknek számító nyugati termékek és áruk. A szerencsésebbek viszont akár új autóhoz is juthattak tehetősebb külföldi rokonuk jóvoltából.
A szegénység elől menekültek
De kikből is lettek a "dollárpapák", akiknek mindezt köszönhették a szocialista rendszer hiánygazdaságához szokott magyarok? Azokból az emberekből, akik a 20. századi magyar történem három nagy emigrációs hullámának idején hagyták el Magyarországot. A század közepére – az IKKA-program kezdeti időszakában –, idős koruknál fogva a legkevesebben azok rendelkeztek közvetlen rokoni kapcsolatokkal Magyarországon, akik az első hullámmal távoztak a 19. század végén, és a 20. század elején. Akkor több mint másfél millió ember vándorolt ki elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, főleg a munkanélküliség, és a megélhetési gondok elől menekülve.
![IKKA magyar emigránsok a 20 század elején.jpg](/media/images/IKKA_magyar_emigransok_a_20_szazad_elejen.width-1024.jpg)
A háború indította el a hullámot
Az újabb emigrációs hullám a második világháború előtt kezdődött és annak befejezése után ért véget. A több tízezer kivándorló elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába, valamint az 1947-ig brit fennhatóság alatt álló Palesztinába, a későbbi Izrael területére ment. Az ezekben az időkben kivándorlók többségük többsége a német nemzetiszocialista eszmék hatására Magyarországon is felerősödő antiszemitizmus miatt választotta a kényszerű távozást.
A háború végén további, mintegy 750 ezer ember emigrált. Jelentős részük külföldön maradt magyar katonai és polgári személy volt, de volt köztük a koncentrációs táborokban felszabadított zsidó is. 1947-1949 között újabb ezrek hagyták el az országot a közelgő kommunista hatalomátvétel elől menekülve. Közöttük már sokan voltak olyanok, akik később IKKA-csomagokat vagy utalványt küldhettek haza.
![IKKA emigráció.jpg](/media/images/IKKA_emigracio.width-1024.jpg)
Sok 1956-os emigránsból "dollárpapa" lett
Még több későbbi IKKA-ajándékozó volt a harmadik hullámban, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően külföldre távozók között. Ekkor több mint 200 ezer ember, javarészt fiatal hagyta el Magyarországot. Voltak, akik a megtorlás elől menekültek el, másokat a jobb élet reménye vonzotta Ausztriába, majd innen tovább új otthonuk felé. Ők – kevés kivételtől eltekintve – a rendszerváltásig nem is jöhettek haza Amerikából, Kanadából, Nagy-Britanniából, vagy Európa számos országából, ahol letelepedtek. Nem véletlen, hogy az IKKA tevékenysége elsősorban ezekre az államokra irányult.
![1956_november_14.jpg](/media/images/1956_november_14.width-1024.jpg)
Harag és beletörődés
Az emigrációba kényszerült magyarok körében az IKKA megítélése kettős volt. Egyrészt az államhatalmat látták benne, amely cinikus módon gazdasági hasznot húz a politikai okok miatt kettészakított családok helyzetéből. Ugyanakkor ez a politikai elutasítás mégsem volt gátja az IKKA-program felvirágzásának, hiszen ez volt az egyetlen nyitott kapcsolattartási lehetőség az otthoniakkal. Az IKKA-szolgáltatások „átgondoltságát” mutatja, hogy még olyanokat is meg tudtak szólítani, akiknek már nem élt rokona az óhazában. Ők éves díj ellenében gondoskodhattak a családi sírok gondozásáról.
Szerző:
OTPédia
Források:
Dr. Botos János történész
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0